whysoserious

most öszintén fogalmam sincs, hogy mit lehetne irni. ocska szar öszi unalmas üres nap. nagyonszeretlek juci! volt szombat-vasárnap egy nagyon kellemes beszélgetésem edizzel; vegyes érzelmek, meg ilyesmik. annyira nem is tudom. reggel felkeltem 'ah uristn, hétfő van' és ez a felfedezésem kb. földig rombolta a lelki világomat. kéne egy hely, ahová akkor mehetnék, mikor nincs kedvem semmihez.

ma reggel felébredtem és nem volt semmi bajom a világgal, ami rettentő ijesztő és bizarr, mert nálam ez igencsak ritkán fordul elő. mindig a rossz helyen keresem a boldogságot. rossz emberekre nézek fel, rossz emberekben bízom meg. jellemző. vonzom a rossz dolgokat. csak a rosszakat. bosszantó. kezdem megszokni a boldogság hiányát. félreértés ne essék, nem vagyok szomorú vagy megsavanyodott, de nincs minek örülnöm.

nos, szeretném a hátamra tetováltatni James Dean arcát, vagy a lábamra a hátát.
és mivel cili szereti 50cent-et ->
50cent fiát 25cent-nek hívják ->
idősebb vagyok 25cent-nél ->
i'm the big 26cent ->
mivel cili 4 nappal idősebb nálam ->
megengedtem neki, hogy ő legyen a "the big 30cent"
ezt az eszmefuttatást... mert ugye ez az 1+n. agybaj.
ja meg még annyit, hogy n e m k é r e k n a r a n c s o t k ö s z i .
K Á O S Z

az embernek szüksége van álmokra. álmokra, amik miatt érdemes élni - ha másért már nem. álmokra, miket megvalósítva pillanatnyi boldogságra teszünk szert. álmokra, melyek által megválasztjuk utunkat, persze megesik, hogy út közben új álmokat tűzünk ki... álmokra, amik miatt megéri fejleszteni képességeinket. álmokra, melyekben érdemes hinni. álmokra, melyek megvalósítása közben önmagunkat valósítjuk meg. álmokra, melyek segítségével megtaláljuk magunkat. álmokra, mik segítenek átvészelni a nehéz időszakokat. álmokra, amikért érdemes küzdeni. álmokra, miktől semmi sem rettenthet el minket. álmokra, amik idővel megegyeznek a valósággal. s miközben végigjárjuk az álmainkhoz vezető göröngyös utat, előfordulhat, hogy megzavarnak a mellékutcák, de az új arcok, a friss tapasztalatok a helyes útra terelnek bennünket.

kedves nagyi,
szerintem nem lennél büszke rám, amiket az utóbbi időben tettem / tettünk gyerekes és alaptalan dolgok voltak, ezt elismerem. a mélyponton túl vagyok. lehet, hogy nem lennél az anyám helyében, sőt ez biztos, mivel én sem lennék! olyan vagyok, amilyen igazából nem. szóval kellőképp fásult ahhoz, hogy ne hiányozzon semmi. ha nem lennék az, akkor talán túl sok minden hiányozna. egyébként patológusnak készülök, ami első hallásra elég morbid, de egy szép szakma. lassan megtanulok együttélni a havonta eljövő mandulagyulladásommal is, és már egyedül megyek régóta az orvoshoz. a suliból inkább lógok, mikor tehetem, gondolom ilyenkor azzal jönnél, hogy magamnak tanulok én meg csak elengedném a fülem mellett valószínűleg. az ember ilyenkor döbben rá, hogy ezek a szavak nem is olyan üresek. néha jó, ha valaki felteszi a régi lemezt, néha jó, ha van valaki, aki felteszi. sajnos már nem vagy köztünk, nem is ismertelek igazán, csak azt tudom, hogy az első névnapomon mentél el. hála a jó égnek, nem emlékszem rá... amúgy most semmi gondom a világgal, és ez elég bizarr. remélem feléd is minden oké!

én hiszem, hogy eljut hozzá az üzenet!

ha Zac Efron fejét levágnánk, akár még szép is lehetne!

adonisz test
adonisz test
adonisz test
adonisz test
adonisz test
adonisz test

ocsmány fej
ocsmány fej
ocsmány fej
ocsmány fej
ocsmány fej
ocsmány fej

majd húzunk rá egy zacskót és kiéljük rajt összes titkos és meglehetősen perverz vágyunkat! mellesleg amióta franciául tanulok, értem mi megy a BBC-n. tanulj te is franciául!

minnél erősebb szálak fűznek a tömegbe, annál egyedibbnek érzed magad!

én egyszerűen csak zacharisztikus vagyok!

az utca embereit kell meggyőzni! az új generáció a kezünkben van!

hulló falevelek a földön

hulló falevelek a földön

hulló falevelek a földön

meg egy kikúrt nagy szíííííííííííív

mégegy kikúrt nagy szíííííííííííív

mégegy kikúrt nagy szíííííííííííív

mégegy kikúrt nagy szíííííííííííív

mégegy kikúrt nagy szíííííííííííív

mégegy kikúrt nagy szíííííííííííív

tegnap / ma. kár hogy vége lett. dj silver igazán kitett magáért, de nem tudom átadni úgy igazán az érzést. csak rossz dolgok történnek karöltve egymással. szerencsétlenek vagyunk. elvesztjük akit szeretünk. de talán nehezebb a várakozás, nehezebb várni a sorsra. a sajátunkra és másokéra. a szeretteink sorsára. rossz látni, hogy nem segíthetünk, nem változtathatunk. nehezebb várni a sorsra, mint látni, hogy mi is a sorsunk, úgy igazán, a rózsaszín napszemüveg vagy a görbetükör nélkül. nehéz a földön járni. vagy a mennyországban érezzük magunkat vagy a pokolban, a kettő közti átmenetet kevesen ismerik, és kevés embernek adatik meg a lehetőség a megismerésére. mások pedig egyszerűen eldobják a lehetőséget. sosem értettem ezeket az embereket. azt hiszik, nincs vesztenivalójuk, nincs ember, aki hiányolná őket. rossz nézni, ahogy a monitor fényei fel s alá cikáznak, és egyszer csak hosszas sípolás. percek tellnek el, mire megint hallhatjuk a dobbanások hangját. de azért igazán jó volt... mindig veled leszek, Edit!

a jövő reményekkel kecsegtetve ragyog, bár a jelennel sincs semmi gond egy kiló aprított xanax után. megcsináljuk! fodrász szalon, piercing szalon. egymás mellett, orrba - szájba - seggbbe ha más nem, együtt leszünk! szolnok, budapest, london, párizs, los angeles. vízen és napfényen élünk, mert hahó, napenergia. holmi szénhidrátok, zsírsavak meg vitaminok... ugyan már!

némi kóbi utószóként BOLDOG 18. SZÜLINAPOT MILÁN! kb. a föld alatt 3 km-re vagyok, de csak kb. teljesen kimentél a fejemből. azért szeretlek te bolond :} gyógyuljon meg a lábad!

forog a viláág. arcok, arcok, arcok, arcok. üres arcok. arcnélküli arcok. jellemtelen arcok. egyforma arcok. félelmetes! nagy fogak, elálló fülek, hatalmas szemek. zajok. valami reccsen, roppan, csörömpöl, zörög, összetörik, elszakad, összedől, leomlik, felrobban és meg sem hallom. lefoglalnak az arcok, az arcok, az arcok. az egyforma, jellemtelen, félelmetes arcok. semmi érzés. semmi szín. semmi hang. semmi illat. az ég világon semmit sem érzek, csak azt hogy forog a világ. az arcok, az arcok. a sok jellemtelen arc. kifejezéstelen, ijesztő. félek az egyforma emberektől. az arcok mögött egyenérzések, egyengondolatok, egyenkép a világról, a múltról és a jövőről. a jelenről semmi. az üres és fakó. a múlt beteljesült vágyaktól ragyog, régen, mikor még minden áradt... madarak repültek az égen, energiától duzzadtunk. a jövő reményektől ragyogóan mosolyog. sőt nevet. sugárzik. de nem látom. mert az arcok. az arcok. az arcok. a sok jellemtelen, undorító elképesztően unalmas arc közé beolvadva várja, hogy felfedezzem. nem tudom, ki mondta, hogy mosolyogj és a világ visszamosolyog rád, de hazudott!

a múltat nem tudod visszafordítani, de még csak eltörölni sem tudod a rég vétett hibákat. keresed a kiskapukat, szokásodhoz híven, addig, míg találsz egy furcsa szerkezetet. furcsa mint te, esetleg furcsább... azt hiszed, hogy mindent tudsz róla, ám egyszercsak találsz egy titkos kapcsolót egy eldugott rekeszben. megnyomod. a múltban találod magad, látod a jeleneteket, nem teszel semmi rosszat. ezerszer átpörgeted a fejedben a képeket, mit rontottál el? miért rontottad el? mit kellett volna tenned? és ha tudod, hogy mit kell tenni, miért nem azt tetted? haza akarsz menni... nem találod a szerkezetet...

[...]

később rájössz, hogy a szerkezet te magad voltál, a kapcsoló pedig elméd egy rejtett zuga, mely folyton a hibáidat taglalja, mindenféle komplexus és önkritika innen származik. azthiszed, hogy mindig mindent elrontasz, de ha elesel, lesz aki felesgít!

részlet az m-nek írt levélből[...]

buváááááááá.
rájöttem, hogy inyfékpc -szúrást vállalok, msn-en érdeklődj! (sargagumikacsa@hotmail.com)

kaptam mostanában meleget is, meg hideget is... hiányolom a múltat... vissza vissza nézek... mikor még nem voltak ilyesfajta gondok, akadályok, kötelességek, nem volt ekkora ellenállás, nem voltunk ilyen sokszínűek és kiismerhetetlenek... mikor még nem kellett félnünk semmitől... mikor bátran magunkat adtuk nem félve az elutasítástól... amit kapsz, azt adod, de ha nem adod a megfelelőt, ne várd a jót... kevés az expresszív ember, egyformák vagyunk... nem csak kívül, belül is! egyengondolatok, egyenöltözködés, egyenstílus - nem csak külsőleg de belsőleg is, felveszünk olyan szokásokat amik feleslegesek, nem vallanak az igazi énünkre - HUMAN.

az emberek annyit tudnak problémázni a legapróbb dolgokon is, persze közben várják a hatalmas csodákat! rettentő pesszimista vagyok, ezt talán annak tudható be, hogy rengeteg jó történt velem, és már nemigazán tudom értékelni. imádom kritizálni az embereket, de megjegyzem, nem én vagyok az a bizonyos "a társadalmat parodizáló görbetükör", én csak tartom... legalábbis szeretném ezt hinni! néha megfordulnak a fejemben elég átídőtt gondolatok is, leggyakrabban, hogy valami boncmesterféle leszek, hátha megtudom fejteni az embereket a bonctű és szike segítségével! régen próbáltam őszinte lenni, de miután feltűnt, hogy milyen álszent világot élünk, nem különösebben mozgatom magam a jobb érdekében. a besorolhatatlanságra törekszem, arra, hogy egyedi legyek, ne csak "tucatember", de nehéz, ha figyelnek. sosem érdekelt, most sem érdekel, és szerintem soha nem is fog érdekelni az, hogy a "fogyasztói társadalom" milyen dolgokat részesít előnyben és mit helyez el a skála másik végén. nincs aranyközép, rég nem is keresem, csak a két véglet! felvett szokásokból áll az egész személyiségem, ami több embert tesz ki. ez maga után vonja : nem biztos, hogy én vagyok az eredeti. elég kellemetlen!